Ma már a legtöbb új autóban digitális műszeregységet találunk. Ezekre bármilyen grafikai megoldást álmodhatnak a programozók, a sebességérték kismillió módon megjelenhet. Sok esetben már nem szimulálják az analóg órát, hanem csak egy nagy méretű érték jelenik meg. Viszont ha a klasszikust idézik, akkor a helyzet ugyanaz, mint régen: az óra rendszerint legalább 180 km/óráig van skálázva, de sok esetben eléri a 220-230 km/órát a maximális érték.
Teszik ezt annak ellenére, hogy ez bőven túlmutat a legtöbb országban megengedett legmagasabb sebességen, és sok esetben azt az értéket is meghaladja, amire az autó padlógázon, a legmagasabb sebességi fokozatban képes. Akkor mégis miért alkalmazzák még mindig ezt a túlzó számozást?
Az Audi Q7 műszerfala, a takarékosságot sugalló konnektoros hibridbe is belerakták a 300-ig skálázott digitális órát, holott 240 km/óra a vége
A témának a CNN járt utána, a Toyota szóvivője, Paul Hogard kérdésükre azt válaszolta, hogy az autógyártók könnyen leolvasható műszereket akartak létrehozni, ezért a legtöbb utazás során alkalmazott sebességi értékeket kellett jól látható helyre tervezni. Így az 50-130 km/óra körüli tartomány kerül a felső részre, ahol a kormány mögött is jól, könnyen olvasható minden sofőr számára. A másik ok a szimmetria, egy félbehagyott félkör kevésbé mutatna jól a műszerfalon.
A trend nagyon régi, a motorizáció őshazájában, az Egyesült Államokban már az 1920-as években elterjedtek a 120 mérföld/órás (190 km/óra) darabok, holott ekkoriban a világrekord szárazföldi végsebesség is csak 230-240 km/óra körül mozgott, az átlagautó köszönő viszonyban sem volt a 190 km/órával.
Mégis az érték egyre csak nőtt, és az 1950-es évekre a Cunningham C-3-as elsőként már 160 mérföld/órás sebességmérőt kapott.
Egyes gyártók szerint a szimmetria a lényeg, így felülre kerül a 100-130 km/órás tartomány, amit sokszor használunk, és ha van hely, miért ne írnák végig a skálát. Ez egy Mazda CX-30, ami 140 lóerős és 190 km/órát tud a német autópályán, nincs belőle sportos verzió, ami képes lenne 260-nal száguldani
Egyes szakértők szerint ez káros hagyománnyá érett, mert normalizálta a nagy sebességgel való haladást, és arra késztette a sofőröket, hogy próbálják meg elérni a magasabb értékeket.
Próbálták betiltani, nem élt sokáig a törvény
Ezért 1979-ben a kilométerórák számozásával próbáltak némi hatást gyakorolni az amerikai autósokra. A cél egyfelől az olajválság hatásának enyhítése volt, a fogyasztáscsökkentésre próbálták rábírni az amerikai autósokat, a másik ok pedig a nagybetűs biztonság.
A műszer minden típusnál maximum 85 mérföld/óráig (137 km/óra) futhatott csupán, az 55 mérföld/órát pedig markáns kiemeléssel kellett jelölni a gyártóknak. A szabályozás rövid életű volt, csupán 1981-ig tartott, de az elkészült típusokon már nem változtattak az autógyártók, amíg ki nem futott a gyártási ciklus. Így akad még korabeli autó, amiben ilyen műszerfalat találunk.
Egy 1981-es DeLorean a korabeli 85 mérföld/órára korlátozott kilométerórával
A próbálkozástól valamilyen mentális ráhatást vártak a hatóságok, a kiakasztott kilométeróra nyilván a túlzott száguldás képét közvetítette volna a sofőrök agyába, a számok közötti nagy távolság pedig szintén azt sugallta, hogy „nagyon megy” a gép, mivel száguld a mutató a számok között, holott csak 30-ról 50-re gyorsított emberünk.
Ez Európába sosem szivárgott át, itt maradtak a tetszés szerint számozott órák, amelyek kétségkívül megmozgatják a fantáziát. 1990-es évekbeli fiatalként mindig felmerült a kérdés: mennyi van beleírva? Minél magasabb értéket láttunk az ajtón leskelődve, annál jobban rácsodálkoztunk az adott autóra.
A végső válasz: marketing
A hatás pedig nem kopik el, a kilométeróra-számozás mögött mindig is volt némi marketing. A sebességmérő egyfajta státuszszimbólummá vált. A nagyobb számok erősebb, komolyabb autó látszatát keltik – még akkor is, ha az adott modell valójában egy háromhengeres városi kisautó.
Az erőt sugallja, ha magas a „felfestett” érték, és ez a pszichológiai hatás ott van a digitális világban is. Még a családi szabadidő-autókban is van Sport üzemmód, vörösre váltó grafikával, agresszívabb színekkel és a normál módtól eltérő megjelenítéssel. Igaz, ezt az utcán sétáló srácok már nem látják, mert álló helyzetben, kikapcsolt fedélzeti rendszerekkel fekete a képernyő. Meg úgyis a saját telefonjuk képernyőjét bámulják a parkoló autók helyett.
