Nem vezetek klasszikusnak mondott bakancslistát, de régi vágyam volt, hogy eljussak egy napon a Le Mans-i 24 órás versenyre. Idén ez összejött, az Alpine-nak köszönhetően pedig olyan helyekre is bejuthattunk, valamint olyan módon is átélhettük az eseményeket, melyre keveseknek nyílik alkalma.
Végig a szemem előtt lebegett viszont az a gondolat, hogy ezt abban a formában azért közel sem élheti át mindenki a helyszínen lévő közel 330 ezer ember közül, mint én, kivételezett újságíróként. Elhatároztam hát, hogy amellett, hogy Mick Schumacherrel beszélgetek, vagy épp az Alpine-garázst járom be, próbálok úgy is létezni a pályán és környékén, ahogy azt egy átlagos néző is teheti.
A képre kattintva galéria nyílik még több érdekességgel!
Kevés az ennyire szurkolóbarát esemény
Életemben több autóversenyen is jártam már, álltam-ültem puszta nézőként és garázsig bejáratos emberként is különféle szériákban. Mindent összevetve azonban kimondható, hogy Le Mans kenterbe ver mindent abban a tekintetben, amit akár egy állójeggyel kaphat a vendég.
A programok például nem csak a pályára szorítkoznak: Le Mans belvárosában két alkalommal is rendeznek felvonulást, a rajt előtti pénteken konkrétan minden versenyző parádézik. A több órás műsort bárki látogathatja, testközelből láthatja a pilótákat, és a nézők kb. csak akkor nem gazdagodnak ajándéktárgyakkal, ha nem akarnak.
Nézd meg videónkban, milyen volt a pilótaparádé hangulata:
A pályán is javában zajlik már ekkor az élet: péntekig lemennek a szabadedzések és az időmérő. Az aszfaltcsík erre a napra kiürül, és a nézők fél napig gyalog is bejárhatják a közúti forgalomtól ekkor már elzárt helyszínt. A legnagyobb szurkolói falu ekkor már bőven pezseg, a vendéglátóhelyeken fogy az étel és az ital, a kiállított autókat több százan csodálják, mások pedig a szimulátoroknál állnak sorba.
Pénteki életkép a pályáról:
Hamar elrepül az idő, az ember már csak este tízkor kap észbe, és ez azért is megtévesztő, mert Franciaország ezen részén vagy 1,5 órával később megy le a nap, mint itthon. Jobb, ha ilyenkor az ember nyugovóra tér, hogy amennyire csak tud, kipihent legyen a nagy napon.
A 24 órás, ami akár 32 is lehet
Ha az embert minden fajta motorsport érdekli, akkor már reggelre is időzítheti a pályára érkezést. Itt is vannak ugyanis betétfutamok, ezek egyikén történt az az emlékezetes autócsapkodós eset, melyről a Vezessen is írtunk.
A szabadon bejárható területek már a korai órákban is folyamatosan nyüzsögnek, embertömegek mennek egyik oldalról a másikra. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne haladni: lehet, hogy néha meg kell állni, de az úti cél elérésében sokkal inkább a nagy távolságok jelentik a tényezőt.
A legfőbb nézői területek a pálya célegyenest övező negyedére koncentrálódnak, a Porsche-kanyar utáni résztől a Tertre Rouge magasságáig. Több helyen is át lehet jutni az aszfaltcsíkon hidak és aluljárók igénybevételével. A két végpont közötti túrára érdemes egy 40-45 percet szánni, de ebbe belefér némi menet közbeni nézelődés is. Séta közben több helyen található mosdó és ingyenes vízvételi pont, csak hogy a praktikus infókat is megemlítsük.
Pirossal jelölve az a szakasz, amit a szerző bejárt, és amit gond nélkül bárki más bejárhat egy állójeggyel
Az előrelátók akár már ilyenkor kinézhetik, honnan szeretnék nézni a futamot. Rengetegen érkeznek kempingszékekkel, de népszerű kiegészítő volt még a rádiós fejhallgató. Ez egyrészt a hangokat tompítja, másrészt hallgatható vele a helyi rádió, melyen hallható a közvetítés.
Jellemző, hogy az emberek nem egy helyen ülve-állva követik az eseményeket. A 24 óra rengeteg időt hagy arra, hogy különböző pontokon élhessük meg azt a benzingőzös mámort, amit a 62 versenygép kínál. Már a rajt libabőrös élmény volt. Minden verseny ezen pontját – ha tehetem – az első féktávon nézem meg, jelen esetben ez az első sikán volt a Dunlop-híd előtt. Innentől aztán indulhatott a túra minden irányba.
Ha lelátóra szól az ember jegye, mindig lesz ülőhelye
Le Mans egyik keveset emlegetett különlegessége, hogy vannak szintkülönbségek is a pályán. A nem sík terület remek lehetőséget ad arra, hogy kiváló nézőpontokat találjon, ahol hosszan követhetőek a komoly tempót diktáló autók. A Tertre Rouge előtti S-nél talán nincs is jobb, de a pálya utolsó komoly fordulói is beláthatóak így, majdnem a Ford-sikánig.
A Le Mans-i 24 órás első órái a nézőtérről:
Amikor leszáll az éj…
Kevesen vannak, akik a 0. perctől a 24. óra végéig tényleg folyamatosan az autóversenyre koncentrálnak. Bőven van lehetőség a figyelemelterelésre, de mind közül a leghatékonyabb a MotoGP által is használt belső Bugatti-pályán felállított mini-fesztivál. Itt a programok nagyjából akkor kezdődnek, amikor már a figyelem is lankadni kezd a 24 órás követése közben. A zene kora estétől éjfélig megy, 2025-ben például a sztárfellépő a Kool & the Gang volt, és olyan hangosítással szólnak, hogy az autóhangokból semmit nem hallani.
Buli a pályán:
Mire a legjobb számok lemennek, már-már besötétedik. Ilyenkor azért van még idő, hogy visszaérjünk az aszfaltcsík mellé vagy a lelátóra, és érdemes is, mert (szerintem) ilyenkor a legszebbek a fények. A fényszóróknak már van ereje, de még nincs teljes sötétség ‒ fényviszonyok szempontjából talán ez Le Mans arany órája.
Ettől a pillanattól kezdve egyre inkább hatalmába keríti a nézőket egy egészen furcsa, jól le se írható érzés. Talán a sötétséggel járó önkéntelen elbódulás, a fáradtság első jelei is kellenek ahhoz, hogy megkapjon egy olyan élményt, mely egyedi és talán megismételhetetlen. Amikor egyszerűen csak jól esik felállni vagy leülni egy domb tetejére, és az egyre hidegebb levegőben csak nézni és hallgatni az elsuhanó autókat.
Eltérő lelkesedési szint az éjszakában
Kicsit kikapcsol ilyenkor az agy is, de az biztos, hogy hihetetlen nyugalom, illetve a „megérkeztem”-érzés lesz úrrá az emberen. Többekkel is beszéltem a helyszínen, akik hasonló dolgokat éltek át, (talán) nem csak én kergültem meg. Ebben az állapotban órákig el lehet lenni éjjel, aztán valakinél vagy győz a fáradtság, és elalszik ott, a pálya mellett, vagy marad hajnalig, vagy egy ponton elindul a szállására hunyni pár órát.
Videón a Le Mans-i éjszaka:
Nyomjuk meg az utolsó pár órát!
Rövid Le Mans-i tartózkodásunk alatt egyértelműen a vasárnap reggeli-délelőtti időszak volt a legkevésbé pörgős. A külső részek megszokott lüktetése nagyjából 11 órára állt helyre, eddigre mindenki felébredt, és újra nekiindult, hogy még egy pár óráig magába szippantson mindent a jövő évi kiadás előtt.
Ilyenkor azért érződik az is, hogy az emberek más szemmel nézik a futamot. A közönség például jóval nyugisabb, sokakon érezhető, hogy alvás terén nem állnak a legjobban. A lelkesedés azonban töretlen a verseny iránt, hisz másképp ki sem dugták volna a kempingből a fejüket.
A vasárnap reggeli órák a legnyugisabbak Le Mans-ban
Aki teheti, a futam utolsó órájához közeledve újra helyet változtat. Érezhetően megnő a mozgolódás a célegyenes környékén, mindenki látni szeretné a befutó pillanatait. Legyen bármi is az eredmény, az biztosan történelmi Le Mans-ban, az ilyen pedig jó saját szemmel látni. A Robert Kubica-féle 83-as Ferrari győzelmével ráadásul népszerű siker született, a közönség egyöntetűen örülni tudott a lengyel sikerének.
A helyszínen töltött idő, az élmények minden előzetes várakozásomat felülírták. Le Mans elképesztő élményt tud nyújtani minden motorsportrajongónak, melyet érdemes egyszer az életben átélni. Nem csoda, hogy a jegyek a 2025-ös kiadásra 2 nap alatt teljesen elfogytak ‒ aki résen akar lenni 2026-ot illetően, november környékén figyelje a híreket, várhatóan akkor árusítják majd a jövő évi 24 órásra a belépőket.
