András ugyan egy éve hivatalosan nyugdíjba vonult, de a volt nagyvállalati tanácsadó szaktudására nemrég lecsapott egy kkv, ezért hetente kétszer bejár a budapesti irodájukba. Évtizedeken át mondogatta kollégáinak, mennyire elege van már a főváros zajából, a tengernyi autóból, és ahogy leteszi a lantot, vagyis nyugdíjas lesz, visszaköltözik a feleségével a Heves vármegyei szülőfalujába. Végre csendes életük lesz.
Részben be is váltották az ígéretet: valóban kiköltöztek, de azóta is bepattan a férfi a nyugdíjba lepésekor vadonatújonnan vásárolt Suzukijukba heti két napon, majd beautózik Budapestre. Ezen a februári reggelen is az M1-esen haladt a külső sávban, állítása szerint 125 km/órás sebességgel, amikor utolért egy másik Suzukit. Nagyon más minőség és erő volt: egy ősöreg, piros, elsőgenerációs, poroszkáló Swift. A tükörbe nézett a férfi, közeledett a távolban egy fehér furgon, de „az arrébb volt még”, így előzésbe kezdett.
50-50 centiméter
A későbbi vallomása szerint „olyan 130-cal” haladhatott a belső sávban András, amikor utolérte őt a dobozos kisteherautó, amely először rávillogott, majd szerinte „a fenekébe állt”. A később bírósági ügy sértettjévé váló nyugdíjas tanúvallomása szerint ő erre nem kezdett gyorsításba, hiszen az autópályán megengedett legnagyobb sebességgel haladt, folytatta az előzést, annak befejezésekor pedig „tisztességesen kihúzódott a külső sávba, ahogy a KRESZ szerint kell”.
Vallomása szerint meglepődött attól, hogy a mellette elhaladó furgont ráhúzta a Vitarájára annak vezetője. Elmondása szerint maximum 40-50 centiméter lehetett közöttük, ő kénytelen volt jobbra húzódni, és egy darabon a leállósávot elválasztó felfestésen haladni. A furgon elsuhant mellette, de megjegyezte a rendszámát.
Miután beért a vállalkozás irodájába, elmesélte a történteket az ott dolgozóknak, akik rávették, hogy jelentse fel a kisteherautó vezetőjét. Így is tett.
Illusztráció (Kép: Getty Images)
Elektromos cigaretta
A furgont vezető János csak pár évvel fiatalabb nála, jobbján a huszonesztendős Alex ült az eset idején, egy építőipari vállalkozás alkalmazottaiként árut szállítottak aznap reggel. Szerencsére nem történt baleset, de a feljelentés nyomán rendőrségi nyomozás, majd bírósági ügy lett az esetből, utóbbi előtt a hatvanas járművezetőt megvádolták közúti veszélyeztetéssel. Védelmét a közlekedési ügyekre szakosodott Janklovics Ádám ügyvéd látta el.
András a rendőrségi kihallgatások és a bírósági vallomása során az imént leírt módon adta elő a tapasztalatait. Érdekesebb volt János vallomása, aki elismerte, hogy rávillantott a kisteherautó lámpájával az előtte a baleső sávban haladó Suzukira, de ezt szerinte csak azért tette, mert jelezte tovább haladási szándékát.
Azt viszont sem a rendőrségen, sem a bíróság előtt nem ismerte el, hogy ráhúzta volna a későbbi előzés során a járművét a külső sávba kitért Vitarára. Annyit mondott, hogy az elektromos cigarettájáért nyúlt, amely középen volt, emiatt lehet, hogy kicsit kitért a furgon, de állítása szerint még a sávjukban maradtak.
Egyetlen tanuként Alexet is kihallgatták, aki következetesen és pontosan ugyanazt mondta az esetről, mint a járművet vezető idősebb kollégája. Mindkettőjük állításait András is megerősítette arról, hogy János nem nézett rá, nem magyarázott, és nem dudált rá. A kisteherautója sebességéről azt állította János, hogy nem lehetett több 130-nál, ugyanis szerinte a műszer mutatója 140 közelében volt, márpedig ez azt jelenti, hogy nem lépte át a jármű valódi sebessége a határértéket.
Illusztráció (Kép: Getty Images)
Nem cáfolható
Valószínűleg igazságtalannak érzik egyesek, de a bíróság végül felmentette Jánost a közúti veszélyeztetés vádja alól. A KRESZ 44. § (6) bekezdése szerint fényjelzést adni a távolsági fényszóró felvillantásával szabad, feltéve, hogy ez a közlekedés többi résztvevőjét nem vakítja el. A sofőr által sem cáfolt fényjelzésről azt írta az ítélet indoklása, hogy „a vádlotti szándékra utaló tények vizsgálata során nem róható a vádlott terhére egy a jogszabály által megengedett közlekedési magatartás és abból csak a vádlott tovább haladási szándékára vonható következtetés, a sértett közlekedési magatartása által a vádlottra gyakorolt érzelmi hatásra körébe tartozó tényekre azonban nem”.
A köznyelvben ráhúzásnak nevezett irányváltoztatással kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy nem cáfolható János állítása. Megfordítva: nem bizonyítható, hogy büntető szándékkal, megleckéztetési céllal, vagy bosszúból kormányozta rá a kisteherautót a Suzukira. „A vádlott érzelmi állapotára a sértett vallomásán kívül nem állt rendelkezésre objektív bizonyíték, a bíróság mellőzte a vádlott érzelmi állapotával kapcsolatos ténymegállapításokat.”
Ennek részeként elfogadta a bíróság a vádlott és a tanú elektromos cigis indoklását, pontosabban azt, hogy „testmozdulatot igényelhetett a vádlotttól” érte nyúlni, és kormánymozdulattal járhatott, mert nem olyan rutinszerű mozdulat érte nyúlni, mint például a sebváltó kezelése, ami szintén középen van. Egészen pontosan úgy fogalmazott az ítélet, hogy nem cáfolható a vádlott védekezésének ez a része sem.
Egyesek most azt mondhatják, hogy mindez jogászkodás, meg, hogy egy fiatal kolléga, barát nyilván nem fog mást mondani, csak amivel védheti a munkatársát. Erre három dolgot lehet válaszolni: egyrészt a bíróság nyilvánvalóan „jogászkodik”, a hatályos jogszabályok szerint értékeli a bizonyítékokat, vagy azok hiányát, ez a dolga. Másrészt eskü alatt vall mindenki büntetőjogi felelőssége tudatában, harmadrészt a bíróság rögzítette, hogy a tanú „elfogulatlannak valóban nem tekinthető, de vallomásának hitelt érdemlőségével kapcsolatban ésszerű kétely nem volt megállapítható”.
Illusztráció (Kép: Getty Images)
Még egy fontos megállapítás történt a rendőrségi szakaszban. A furgon és a Vitara együttes jobbra húzódása nem hirtelen történt, egyenletes volt. Ezt András is alátámasztotta.
Hogyan követhető el a közúti veszélyeztetés?
Ebben az ügyben jogerős bírósági ítélet mentette fel a vádlottat, ám joggal feltehető a kérdés, hogy hát akkor mit tekintenek a jogszabályok közúti veszélyeztetésnek. A Vezess olvasóinak is évek óta jogi tanácsokat adó Janklovics Ádám mond néhány példát.
„Ha valaki ok nélkül hirtelen fékezéssel lefékez, és a mögötte közlekedő belé hajt, ha indok nélkül leszorítja valaki az út széléhez közel közlekedő kerékpározót, ha az előtte haladót vészesen megközelíti valaki, vagyis a köznyelv szerint tolja maga előtt, és ha egy járművezető rárántja a kormányt a vele párhuzamosan, szabályosan közlekedőre. Ezeket azonban be kell tudni bizonyítani, csak bizonyítékok alapján tud ítélkezni a bíróság.”
